[ Pobierz całość w formacie PDF ]
sarkon fordultam, mikor egy kar a nyakamra fonódott, és erQteljesen hátrarántott.
Van nálad fegyver, Beck?
Nem mozdultam, nem is szólaltam meg.
Hoyt elengedte a nyakamat, gyors kézzel végigmotozott, megtalálta a Glockot, kivette,
ledobta a padlóra, és arrébb rúgta; koppanva állt meg az asztal lábánál.
Ki hozott ide? kérdezte.
Két barátom sikerült kinyögnöm.
Mifélék?
Mi a fene ez az egész, Hoyt? MegQrültél?
Elhátrált, megfordultam: egy revolver volt az övébe tqzve, annak a markolatán tartotta a
kezét. Alig bírtam elszakítani róla a tekintetemet.
Azért jöttél, hogy megölj? kérdezte Hoyt.
Hogy miért?! Nem. Még mindig a revolvert és a rajta nyugvó kezét néztem. Mi van
veled?
Hoyt borostás volt, a szeme karikás. És imbolygott. Ez ivott, futott át rajtam a gondolat.
Nem is keveset.
Kim hol van? kérdeztem.
Jó helyen. Furcsállottam a választ. Elküldtem.
Miért?
Szerintem tudod te azt.
Tudni még nem tudtam, de már kezdett derengeni.
Miért motoztál meg, Hoyt?
Mindig fegyverrel járkálsz, Beck. Engedély nélkül? Ezért le is csukhatnálak.
Tettél te ennél rosszabbat is velem, Hoyt.
Leesett az álla, morgásszerqen felnyögött.
Kinek a holttestét hamvasztottuk el, Hoyt?
Neked fogalmad sincs semmirQl.
Arról van, hogy Elizabeth él.
Megroskadt a válla. Egy pillanatig azt hittem, elQrántja a revolverét, és lelQ, úgy feszültek
alkarján az izmok.
Ülj le mondta halkan.
Shauna látta a boncolási jegyzQkönyvet. Tudjuk, hogy nem Elizabeth feküdt a
hullaházban.
Ülj le ismételte.
Visszamentünk a nappaliba, leültem a kivénhedt kanapéra, Hoyt velem szembe. Lesírt
róla a kimerültség. Úgy nézett ki, mint egy lassan eresztQ, szinte észrevétlenül össze-lappadó
léghajó.
Mi történt? kérdeztem.
Kérdéssel válaszolt.
MibQl gondolod, hogy él?
Tévedtem volna? Lehetséges, hogy ne tudná? Vívódtam, de gyorsan döntöttem:
lehetetlen. Látta a holttestet a halottasházban. P azonosította. Benne kell lennie. De aztán
eszembe jutott az email.
El ne áruld senkinek&
Hiba volt idejönni?
Magamban erre is nemmel válaszoltam. Az az üzenet még ez elQtt az egész elQtt érkezett,
gyakorlatilag egy másik korban. Éreztem, hogy döntenem kell, hogy muszáj valamit
csinálnom.
Láttad? kérdezte Hoyt.
Nem.
Hol van?
Nem tudom.
Váratlanul fölkapta és kissé oldalra billentette a fejét, és ajkához emelt ujjal csendre intett.
Felállt, lábujjhegyen az ablakhoz osont, A reluxa le volt engedve, lécei csaknem összeértek. A
rések között lesett ki.
Felálltam.
Ülj vissza.
Elizabeth bajban van.
Hosszú másodpercekig csak nézett rám.
És azt hiszed, te tudsz segíteni rajta? kérdezte, és felhorkant. Aznap éjjel én
mentettem meg mindkettQtök életét. Te mit csináltál ezalatt?
Tehetetlen düh öntött el.
Leütöttek! feleltem. Eszméletlen voltam.
Pontosan.
Te& ?! Alig bírtam megszólalni, elfogyott a tüdQmbQl a levegQ. Te mentettél meg
minket?
Ülj le.
Ha tudod, hogy hol van Elizabeth&
.,. akkor most nem beszélgetnénk itt fejezte be helyettem a mondatot.
Léptem egyet felé. Aztán még egyet.
Mondd meg mondtam.
Farkasszemet néztem vele, és hosszú ismeretségünk során most elQször, álltam is a
tekintetét. Egy idQ múltán mintha összeroppant volna benne valami. Mintha beletörQdött
volna valamibe& Nem tudom. Mindenesetre nem mozdultam.
Van fogalmad arról, mennyire hiányzik nekem a lányod? kérdeztem egészen halkan.
Ülj le, Dávid.
Amíg meg nem mondod, én&
Megmondom szakított félbe halkan. Ülj le.
Visszahátráltam a kanapéig, és lassan leereszkedtem
az ülésre. Hoyt a dohányzóasztalra tette a fegyvert.
Iszol valamit? kérdezte.
Nem.
Pedig nem ártana.
Most nem.
Vállat vont, odament a régimódi, lehajtható ajtajú bárszekrényhez. Összevissza álltak
benne a poharak és a palackok. Bármibe lefogadtam volna, hogy aznap nem elQször nyitja le a
fénye vesztett, politúrozott ajtót. Töltött magának, de nem kapkodta el. Legszívesebben
rákiabáltam volna, de láttam rajta, hogy szüksége van némi szíverQsítQre. Most szedte össze a
gondolatait, rendezgette, rostálta Qket. Ki kellett várnom.
A poharat két tenyere közé fogva leroskadt a szemközti fotelbe.
Sose kedveltelek igazán mondta lassan. Igazából nem is veled volt bajom, és pem is
a családoddal. Apád rendes ember volt, anyád is megtette, amit el lehetett várni tQle. Egyik
kezével elengedte a poharat, és a hajába szántott. Viszont mindig az volt a véleményem,
hogy a lányommal való kapcsolatod& A mennyezetre nézve kereste a megfelelQ kifejezést.
Hogy is mondjam& Hátráltatja a fejlQdését. Ma már& Azóta rájöttem, hogy milyen
hihetetlen szerencsétek volt mindkettQtöknek.
Meg se moccantam, még a lélegzésem is lehalkítottam, nehogy kizökkentsem.
A tóparti esténél kezdem folytatta. Onnan, mikor elkapták Elizabeth-t.
Kik?
Réveteg tekintettel forgatta a poharát.
Ne szakíts félbe, csak figyelj. Még mindig a poharára rögzült a tekintete. Tudod te
azt, hogy ki kapta el mondta. Vagy mostanára már tudnod kellene. Az a két pofa, akiket
nemrég találtak ott eltemetve. Tekintete hirtelen körbesiklott a szobán, felállt, fogta a
fegyverét, megint kilesett az ablakon. Szerettem volna megkérdezni, hogy mégis mire számít,
mit lát odakint, de nem akartam megzavarni. Elég késQn értünk a tóhoz az öcsémmel.
Majdnem el is késtünk. A földút derekánál akartuk megállítani Qket. Emlékszel, hol áll az a
két szikla?
Még mindig az ablakban állva hátrapillantott rám. Tudtam, hogy milyen sziklákra gondol.
Körülbelül félúton állnak a Charmaine-tóhoz vezetQ leágazáson. Két hatalmas, csaknem
teljesen kerek vándorkQ, egymással szemben az út két szélén. Több legenda is magyarázza,
hogyan kerültek oda.
Elbújtunk mögéjük Kennel. Amikor odaértek, kilQttük az egyik kereket. Megálltak
megnézni. Mikor kiszálltak, mindkettQt fejbe lQttem.
Még egyszer kipillantott az ablakon, aztán visszaült a foteljébe. Fegyverét a
dohányzóasztalra tette, és megint ide-oda forgatta a poharát. Szótlanul vártam a folytatást.
Griffin Scope bérelte fel Qket. Az lett volna a dolguk, hogy vallassák ki Elizabeth-t,
aztán öljék meg. Ken meg én szagot kapáink, és rohantunk a tóhoz, hogy megakadályozzuk.
Fölemelte a kezét, mintha csírájában akarna elfojtani egy kérdést, jóllehet eszem ágában sem
volt megszólalni. A hogyanok és a miértek most nem fontosak. A lényeg, hogy Griffin
Scope meg akarta gyilkoltatni Elizabeth-t. Neked errQl nem kell többet tudnod. És Griffin
Scope nem az a típus, aki lemond az elképzelésérQl csak azért, mert két emberét hidegre
tették. Annyi embert szerez, ahányat akar. Az a fajta mesebeli szörny, akinek ha levágod a
fejét, kettQ nQ helyette. Rám nézett. Ezzel a fajta erQvel nem veheted föl a harcot, Beck.
Ivott egy hosszú kortyot. Kivártam ezt is.
Menj vissza gondolatban addig az éjszakáig, és próbáld magad a mi helyzetünkbe
képzelni. A szemembe nézett, szinte szuggerált. Két ember fekszik holtan egy bekötQúton,
akiket a világ egyik legbefolyásosabb embere bízott meg a meggyilkolásoddal. Nincsenek
lelkifurdalásai, ha egy-két ártatlant is el kell tenni az útból, hogy hozzád férjen. Mit csinálsz?
Tételezzük fel, hogy a rendQrséghez fordulunk. Mit mondunk nekik? Egy ilyen Scope-féle
alak nem hagy maga után bizonyítékot, de még ha hagy is, annyi rendQr és bíró van a
zsebében, mint ahány hajszál az én fejemen. Kitörné a nyakunkat. Szóval fölteszem neked a
kérdést, Beck: ott állsz az úton, elQtted két halott. Pontosan tudod, hogy ezzel távolról sincs
lejátszva a meccs. Mit csinálsz?
Szónokinak tekintettem a kérdést.
Én azt csináltam, hogy mindezt elmondtam Elizabeth-nek, ugyanúgy, ahogy most
neked. Elmondtam neki, hogy Scope ha kell, miket is eltüntet, hogy hozzáférjen. Ha
megszökik, ha teszem azt elrejtQzik, Scope addig kínoz minket, míg ki nem szolgáltatjuk neki.
Vagy a feleségemet kapja el. Vagy a te nQvéredet. Bármire képes, hogy Elizabeth-t megtalálja
[ Pobierz całość w formacie PDF ]