Batrake a szerencse Hedwig Courths Mahler

[ Pobierz całość w formacie PDF ]

A k�t Dohrma �gy tudta, hogy a birtok tulajdonosa k�lf�ld�n �l. Veitel ezzel magya-
r�zta, hogy soha nem l�togat el Dohrm�ra, �s minden �zletet rajta kereszt�l bonyol�t le.
K�v�le az �gvil�gon senki nem tudta, hogy Martha v�s�rolta meg a birtokot.
Art�r a leveleiben tal�lkoz�s�rt esedezett, de a l�ny nemet mondott.
A fiatalember term�szetesen gyakran ostromolta Veitelt, hogy �rulja el, kicsoda
Martha, hol, milyen k�r�lm�nyek k�z�tt �l.
Az �reg ilyenkor a v�ll�t vonogatta, �s csak huncutul mosolygott.
Martha nem akar, hogy mondjam, kicsoda, �gyhogy hallgatok. Egy biztos, valós�gos
angyal, �s sz�ve aranyból van. Egy napon tQle mag�tól megtudja, kicsoda.
Art�rnak be kellett �rnie ennyivel.
XI.
A d�sgazdagg� lett hajdani juh�sz, Gottfried Thomas �js�tetq bar�tai k�z�tt akadt egy
b�ró is. Gottfried fenemód b�szke volt erre az ismerets�gre, �gyhogy a b�ró lassan min-
dennapos vend�g lett a vill�j�ban. Olyan �zletekre besz�lte r� a jóhiszemq juh�szt, ame-
lyekbQl a haszon az Q zseb�be v�ndorolt, Gottfried p�nze pedig rohamosan olvadni kez-
dett, ak�r a hó a naps�t�sben.
Az egykori juh�sz azon kapta mag�t, hogy mind�ssze t�zezer m�rk�ja maradt, �m en-
nek az �sszegnek is meg voltak sz�ml�lva a napjai.
A b�ró �r , amint nesz�t vette a dolognak, k�sedelem n�lk�l �j �tlettel �llt elQ. Elma-
gyar�zta, hogy ragyogó p�nzkereseti lehetQs�g k�n�lkozik Gottfried sz�m�ra. Csek�ly
h�szezer m�rka befektet�s�vel r�vid idQn bel�l a k�tszeres�t keresheti meg, an�lk�l hogy
a kisujj�t is meg kellene mozd�tania. K�nnyelmqs�g volna elszalasztani ezt a soha vissza
nem t�rQ alkalmat.
Gottfried bizalmasan bevallotta neki, hogy elfogyott a p�nze.
Tudja, mit mondok �n, kedves bar�tom? - mondta erre a tapasztalt ember mosoly�val
a b�ró. - LegfQbb ideje, hogy h�tat ford�tson ennek a poros kisv�rosnak. Egy ilyen ember,
mint �n, aki tudja, hogyan kell �lni, aki gavall�rnak sz�letett, nem savanyodhat meg egy
unalmas kisv�rosban. Nagyv�rosba kellene mennie, �gy bizony.
Gottfried �lm�lkodva hallgatta.
Nagyv�rosba?& Menjek el innen? - k�rdezte t�tov�n.
Igen, igen, kedves bar�tom, oda, ahol igazi �let van - gyQzk�dte a b�ró, s k�zben
olyan k�pet v�gott, mintha �rt�kes aj�nd�kot adna Gottfriednek.
K�lt�zzek el? - ingatta a fej�t Gottfried elk�pedve.
H�t persze! - v�gta r� a b�ró roppant hat�rozottan, mintha valóban ez lenne a legk�-
zenfekvQbb megold�s. - Higgye el, kedves bar�tom, mag�nak nagyv�rosban a helye!
Gottfried nem igaz�n tudott lelkesedni, ink�bb k�bultan fogadta a v�ratlan �tletet,
melynek �rtelm�t nem is tudta azonnal felfogni.
Hm& Nem volna rossz& - nyelt nagyot izgalm�ban. - De h�t& ez nem olyan egy-
szerq, nem hiszem, hogy feltal�ln�m ott magam!
Mire valók a jó bar�tok, kedves Gottfried? �n nemsok�ra �gyis visszak�lt�z�m a r�gi
lakóhelyemre. Tudja, kezd az idegeimre menni ez a kisv�ros. Az �gvil�gon semmi sincs
itt, egy nagy nulla az eg�sz - bizonygatta a b�ró.
Hogyhogy nincs semmi? �s kisv�rosnak nevezi ezt a helyet? De, kedves b�ró, hiszen
akkora, hogy el lehet t�vedni benne, �s mindennap t�rt�nik valami? - ellenkezett Gottfried.
A b�ró sajn�lkozva elmosolyodott.
Csak azt hiszi, mert nem l�tott nagyobbat. De ha egyszer elker�l innen, �s megl�t egy
vil�gv�rost, leesik az �lla. �n azt mondom, velem kell j�nnie!
Mag�val? - Gottfried olyan v�rakoz�steljes k�pet v�gott, mint egy gyermek, aki m�r
alig v�rja, hogy kibonthassa a kar�csonyi aj�nd�kokat. A b�ró hat�rozottan bólintott.
Term�szetesen magammal viszem. Majd megl�tja, milyen m�s ott az �let! Bevezetem
a legelQkelQbb t�rsas�gba, minden�tt kitqnQ kapcsolataim vannak. R�gi bar�taim repesve
v�rj�k visszat�r�semet - mondta a ,jó bar�t , mik�zben �jra telit�lt�tte a poharakat. R�góta
�gy viselkedett Gottfried h�z�ban, mintha otthon lenne.
A bar�tai engem is befogadn�nak maguk k�z�? - k�rdezte Gottfried aggodalmas arc-
cal.
Kedves bar�tom, aki az �n p�rtfog�somat �lvezi, annak a legkedvezQbb fogadtat�sban
lesz r�sze mindenhol, erre m�rget vehet - felelte a b�ró kegyesen, fel�ltve legmegnyerQbb
mosoly�t, �s kedvesen a v�ll�ra csapott.
Gottfried megk�nnyebb�lten felsóhajtott, �s �nfeledten b�mult a pohar�ba. Azt�n meg-
vakarta a f�le t�v�t, �s b�natosan megszólalt:
Hm, hm! Az bizony nagyon sz�p lenne! Csakhogy megvettem ezt a h�zat, �s nem vi-
hetem magammal!
A b�ró jó�zqen felnevetett, de a szem�ben ravasz f�ny villant. V�gre elhangzott, amire
v�rt.
Term�szetesen a h�zat nem viheti mag�val, kedves bar�tom - felelte, �s lopva Gott-
fried arc�t figyelte. - De ezen k�nnyq seg�teni. Egyszerqen eladja, �s k�sz! Lesz p�nze,
amit jó befektet�ssel gyorsan megdupl�zhat. Itt a lehetQs�g, hogy ne szalassza el az �zle-
tet, amit az im�nt javasoltam!
Na, igen, ez eddig rendben is volna - bólogatott Gottfried. - Viszont a nagyv�rosban
is laknom kell valahol.
Mag�tól �rtetQdik. De tudja, ott eg�szen m�sk�nt �lnek az emberek. Ott senki nem
tart fenn egy eg�sz h�zat mag�nak, mert az ember sokat van t�vol, s a bar�taival is ink�bb
valamelyik elQkelQ �tteremben tal�lkozik. ElegendQ, ha b�rel egy csinos leg�nylak�st. �n
is �gy teszek, �s a bar�taim is egytQl egyig - bizonygatta a b�ró.
Gottfried �jra megvakarta a f�le t�v�t.
Ha maga mondja, akkor biztosan �gy van - mondta v�g�l t�tov�n.
A b�ró bizalmasan megveregette a v�ll�t. Gottfried belepirult a megtiszteltet�sbe.
Megl�tja, milyen nagyszerq lesz, csak b�zza r�m a dolgot! �s tudja mit, kedves bar�-
tom, mivel meglehetQsen tapasztalatlan, �s k�nnyen rossz t�rsas�gba keveredhet, azt ja-
vaslom, b�relj�nk k�z�sen lak�st. Az �n vend�gem lesz. Nem, ne is prób�ljon meg lebe-
sz�lni! �ppen el�g ideig �lveztem a vend�gszeretet�t, ideje, hogy viszonozzam.
Gottfried �gy el�rz�keny�lt, hogy m�r-m�r k�nnyekre fakadt.
Jaj, kedves b�ró - tiltakozott f�lszegen - , ugyan ne csin�ljon �gyet belQle. Mindig
sz�vesen l�tom, megtisztel vele, ha elj�n.
A b�ró elford�totta a fej�t, mert m�r nem b�rta tov�bb nevet�s n�lk�l. �gy tett, mint aki
f�lrenyelte az italt, s amikor �sszeszedte mag�t, ny�jasan megjegyezte:
Akkor h�t, kedves bar�tom, amilyen gyorsan csak lehet, elmegy�nk innen& Megl�t-
ja, milyen jól megszervezek mindent!
Gottfried azonban ism�t csak a f�le t�v�t vakargatta. Szeml�tom�st �jabb probl�ma sej-
lett f�l elQtte.
Higgye el, kedves b�ró, a legsz�vesebben azonnal induln�k. Csakhogy a h�zat nem
tudom egyik napról a m�sikra eladni - b�kte ki v�g�l.
A b�ró nagylelkqen elmosolyodott.
B�zza csak r�m! - mondta �ntelten, �s lep�ccintette a hamut a cigarett�j�ról. - Az �n
kapcsolataimmal gyerekj�t�k lesz vevQt ker�teni r�. Persze n�h�ny ezer m�rk�val k�nyte-
len lesz olcsóbban adni, mint amennyi�rt megvette. De ne felejts�k el, hogy k�zben hasz-
n�lta, ami �ltal ugyeb�r cs�kken az �rt�ke, aminek meg kell mutatkoznia az �r�ban is. [ Pobierz całość w formacie PDF ]

Cytat

Ad hunc locum - do tego miejsca.

Cytat

Meta